A prosztatarák - betegség jelentősége
A betegség korai felismerésének lehetőségei
Prosztatarák gyanúja esetén szükséges további vizsgálatok
A prosztatarák kezelésének lehetőségei
A kezelés lehetőségei a betegség súlyosságának megfelelően
A prosztata (dülmirigy) a húgyhólyag bázisa (hólyagalap) és a medencefenéki izomzat között elhelyezkedő mirigyes szerv, mely körülveszi a húgyhólyag közeli (proximális) húgycsőszakaszt. A prosztata által termelt váladék az ondó részét képezi, a spermiumok aktivitását és mozgását segíti. A dülmirigy 4 különbözo részre (zónára) osztható, melyeknek az egyes prosztatabetegségek szempontjából van jelentőségük. A prosztatarák az esetek nagy részében (kb. 66%) a prosztata külső, tok körüli területéből (perifériás zóna) indul ki. A gyakoriság szempontjából a többi részek érintettségi sorrendje a következő: átmeneti zóna, centrális zóna, elülső zóna. A prosztata felnőtt férfiban kb. 20 g. tömegű, szelídgesztenye nagyságú szerv, melynek hátsó felszíne, a végbél felől tapintható.
A prosztatarák - betegség jelentősége
A prosztatarák a férfiak rosszindulatú daganatos megbetegedései között a 2-3. helyet foglalja el. A betegség kialakulásában hormonális tényezőknek, genetikai meghatározottságnak, étkezési szokásoknak, sexuális aktivitásnak tulajdonítanak jelentőséget. A prosztatarák a betegség korai stádiumában teljes sikerrel gyógyítható, a problémát az adja, hogy ilyenkor általában teljesen tünetmentes. Különös jelentőséguek tehát azok a vizsgálati módszerek, melyekkel ezen megbetegedés megfelelően korai állapotban felismerhető. Tekintettel tehát a prosztatarák gyakoriságára és a korai felismerés lehetőségére azon férfiaknál akiknek a családjában prosztatarákos megbetegedés előfordult 45 éves kortól, a többieknél 50 éves kortól évente ajánlottak az időbeli diagnózis lehetőségét kínáló vizsgálatok.
A betegség korai felismerésének lehetőségei
Fizikális vizsgálat: A prosztata hátsó felszínének a végbél felől történő megtapintása (RDV) során felismerhetők azok az elváltozások (pl. tömött izolált csomó) melyek daganatos elváltozás gyanúját kelthetik. Mivel a prosztatarák az esetek többségében a perifériás lebenyben képződik, a fizikális vizsgálat alkalmával, kis, egyéb tünetet még nem okozó elváltozások is tapinthatók. A vizsgálat a beteg számára csak csekély kellemetlenséggel jár.
Tumormarkerek kimutatása: Egyes daganatsejtek által termelt anyagok a beteg vérébe jutva kimutathatóvá válnak. Ezen anyagok többsége az adott daganattípusra jellemző, így korán jelezhetik a tumoros megbetegedést (un. tumormarkerek). A prosztatadaganat sejtjei az un. prostata specifikus antigén (PSA) nevu anyagot termelik, mely a beteg vérébol már akkor azonosíthatóvá válik, mikor a megbetegedés még egyéb módszerekkel nem diagnosztizálható. A PSA meghatározás a beteg számára egy vérvételnyi kényelmetlenséget okoz.
a.) a prosztata megbetegedésének szimptómái
1.) a prosztata tömegének növekedése, a húgycső összenyomása révén fellépő vizelési panaszok (gyakori vizelés, éjszakai vizelés, vizeletrekedés)
2.) a daganatnak a húgycsőbe vagy a húgyhólyagba történő betöréséből adódó tünetek (véres ondó ürítése, vérvizelés, húgycsővérzés)
3.) a daganat környezetre terjedése tompa gáti, keresztcsonttáji, deréktáji fájdalmakat okozhat
4.) a hólyagalapot infiltrálva a felső húgyutak pangását, tágulatát hozhatja létre
b.) a prosztatarák távoli áttéteinek tünetei (elsosőrban a csontokat érintve fájdalmat okozhat vagy váratlan csonttörések jöhetnek létre)
c.) általános daganattünetek jelentkezhetnek (gyengeségérzés, fogyás, vérszegénység stb.)
Prosztatarák gyanúja esetén szükséges további vizsgálatok
A prosztatarák gyanújának megerősítéséhez és a gondos kezelési terv felállításához, illetve a betegség lehetőségének kizárásához további vizsgálatok szükségesek.
1.) transrectalis ultrahang vizsgálat (TRUS) - speciális, a végbélbe vezetett ultrahang szondával történik. Az ultrahangszonda kb. ujjvastagságú, tehát alig jelent több kellemetlenséget, mint az ujjal történő prosztatavizsgálat. A szervközeli vizsgálófej segítségével a kisebb elváltozások is pontosabban megítélhetők.
2.) prosztatabiopsia - általában a végbél, vagy a gát bőre felől, vékony tűvel történő mintavétel, melynek pontosságát egyidejű ultrahangvizsgálat biztosítja. Azokban az esetekben mikor a prosztatadaganat vizeletelzáródást okoz elvégezhető a húgycsövön keresztül történő megkisebbítés és az így nyert szövet mikroszkópos vizsgálata biztosíthatja a diagnózist (TUR biopsia).
3.) általános klinikai, radiológiai és kiegészítő ultrahang vizsgálatok - ezek a vizsgálatok a beteg általános állapotának megítéléséhez, távoli szervekben elhelyezkedő esetleges áttétek felderítéséhez szükségesek.
4.) csont-izotóp vizsgálat - mivel a prosztatarák leggyakrabban a csontokban ad áttétet fontos kiegészítő diagnosztikai vizsgálat mind a gyógykezelés megkezdése előtt, mind a beteg sorsának továbbkövetése során.
5.) nyirokcsomó biopsia - többféle technikával történhet (célzott tübiopsia, laparoscópos és nyílt műtéti technikával). Célja a daganatsejteknek a nyirokutakon történő terjedésének felderítése.
A diagnózis felállításakor a beteg további sorsának megítélése (prognózis), illetve a kezelési terv felállítása szempontjából nagyon fontos annak ismerete, hogy a daganatsejtek túlhaladták-e a prostata határát (tokját) valamint kimutathatók-e más szervekben is? Ennek a stádiumbeosztásnak az orvosi megnevezése a „staging". A prosztatarák megítélésére a következő stádiumok használatosak:
1.) Stage I (A) - nincsenek prosztatarák okozta tünetek. A daganat a prosztatán belül helyezkedik el, vagy a jóindulatú prosztatanagyobbodás miatt végzett műtétnél, a szövettani vizsgálat során mellékleletként kerül felismerésre, vagy az emelkedett vérvizsgálati eredmény (magas PSA érték) miatt végzett prosztatabiopsia során diagnosztizálják. A daganatsejtek a prosztatának csak egy, vagy néhány területén találhatók.
2.) Stage II (B) - emelkedett PSA vagy fizikális vizsgálatnál tapintott elváltozás miatt végzett biopsia alkalmával kerülhet felismerésre, habár a daganatsejtek csak a prosztatán belül találhatók.
3.) Stage III (C) - a daganatsejtek túlhaladják a prosztata tokját és ráterjedhetnek a környező szervekre (az ondóhólyagot is beszűrhetik).
4.) Stage IV (D) - a ráksejtek ráterjedhetnek a nyirokcsomókra és/vagy a prosztatától távolabb elhelyezkedő szervekre vagy szövetekre úgymint csontok, máj, tüdő.
A prosztatarák osztályozható úgy is, hogy leírják a tumor nagyságát (T), a nyirokcsomókra történő ráterjedését (N), és a szervezet más részeire történő áttétképződést (M).
A betegség jellemezhető a szövettani megjelenés szempontjából, ami a daganat biológiai viselkedésére szolgáltat adatokat (grading).
A prosztatarák kezelésének lehetőségei
Műtéti kezelés - több célt szolgálhat:
1.) radikális prosztataeltávolítás: a műtét lényege a daganatosan megbetegedett szerv (prosztata) teljes eltávolítása. Ez történhet hasi metszésből (un. retropubikus prosztatektomia), vagy a végbél és a herezacskó közötti területen ejtett metszésből (un. perineális prosztatektomia). A műtét csak akkor indokolt, ha a daganat még nem terjedt túl a prosztata határain. A retropubikus prosztatektomiával egyidőben a medencei nyirokcsomók eltávolítását is el kell végezni. Maga a beavatkozás viszonylag nagy műtéti megterhelést jelent. Utána néhány százalékban impotencia és vizelettartási képtelenség kialakulásával kell számolni.
2.) transurethralis resectio (elektromos kaccsal, a húgycsövön keresztül történő prosztataeltávolítás). Ez a műtét a vizelési nehézséget okozó prosztatadaganatok kezelésében indokolt, mikor a radikális műtéti megoldás valamilyen ok miatt nem jön szóba.
3.) kryosebészeti kezelés, mikor a prosztata daganatsejtjeit fagyasztással pusztítják el.
4.) a here hormontermelő részének (orchydectomia), vagy magának az egész herének (castratio) sebészi eltávolítása . A prosztata daganatsejtjeinek növekedéséhez férfi nemi hormonra (testosteron) van szükség. Az eljárás célja a szervezet legfőbb testosteron termelő szervének műtéti kiiktatása.
Sugárterápia: a gyógykezelés lényege, hogy nagyenergiájú radioaktív sugarakkal elpusztítják a tumorsejteket. Alkalmazható a testen kívül elhelyezett sugárforrás, de a kezelés végezhető a szervezetbe helyezhető radioaktív izotópok felhasználásával. A kezelés következménye az esetek egy részében impotencia lehet.
Hormonterápia: a kezelés lényege az, hogy prosztata daganatsejtjeinek elpusztítására hormonokat használunk illetve a szervezet férfi nemihormon termelését megszüntetjük. Az előzőekben már emlitettük, hogy a férfi nemihormonok elősegítik a prosztata tumor növekedését. Az un. LHRH-szerü szerek, az agyalapi mirigyre kifejtett hatásuk révén a testosteron termelést csökkentik (un kémiai castratio). Ugyanilyen hatás érhető el a herék műtéti eltávolításával. A gyógyszerek másik csoportja meggátolja a testosteronnak a prosztata sejtjeihez történő kötődését. A fenti két hatással rendelkező szerek kombinációjával teljes férfi nemihormon (androgén) blokád érhető el. A női nemi hormonok alkamazásával szintén visszaszorítható a testosteron termelés, azonban az utóbbi időben, azok jelentős mellékhatásai miatt használatuk visszaszorult.
Cytostatikus kezelés: a daganatsejteket elpusztító gyógyszerek általában a prosztatarák előrehaladottabb (az esetek többségében ilyenkor már távoli áttét is kimutatható) stádiumaiban használatosak. Vagy önmagukban, vagy valamelyik androgén ellenes gyógykezeléssel kombinálva alkalmazhatók.
A kezelés lehetőségei a betegség súlyosságának megfelelően
Véletlen felismert (pl. jóindulatú prosztatanagyobbodás miatt történt műtét szövettani vizsgálata során mintegy mellékleletként talált prosztatarák), nagyon kis kiterjedésű, jó prognózist sejtető szövettani felépitésű prosztatarák eseteiben elegendő lehet a kezelés nélküli, meghatározott idonként történő ellenőrzés.
Fiatalabb korban (45-75 év között) felismert, a prosztata tokját át nem lépő, nyirokcsomó vagy távoli szervben áttétet nem képező prosztatarák kezelésében a vezető szerepet a prosztata radikális eltávolitása játsza. Ugyanilyen hatékony lehet a sugárkezelés is.
Előrehaladottabb megbetegedés vagy idősebb beteg kezelésében a hormonkezelés ( antiandrogén vagy teljes androgén blokád ) választandó.
Távoli áttétek mellett a citosztatikus gyógyszeres kezelés jön szóba.
A prosztatarák, korai felismerés mellett a gyógyítható, illetve jól kezelhető daganatféleségek közé sorolható. A beteg sorsa szempontjából döntő a gondozáson való részvétel, melynek fő eleme a meghatározott időközönként történő kontrollvizsgálat. A PSA változása jelezheti ugyanis a betegség aktivizálódását, esetleges kiújulását vagy biológiai tulajdonságainak megváltozását, mely évek során, jól beállitott kezelés mellett is bekövetkezhet. Ilyenkor a kezelési stratégia megváltoztatásával ismét teljes remisszio érhető el.
További információk a
cimen
történő
elektronikus levelezéssel kérhetők.
